2016. dec. 15.

Mérges vagyok a M$-ra

Az okostelefon lapos képernyőjén a program (szoftver, alkalmazás) helyettesíti (rajzolja ki és működteti) a gombokat. Egy telefontól, mint minden hardver kütyütől elvárom, hogy úgy működjön, ahogy akkor működött, amikor megvettem.

Ma reggel ébreszt a telefonom, nyomnám le, de a beépített ébresztő felülete - gondolom az éjszaka alatt, a legutóbbi frissítéssel - megváltozott, s nem találom a "snooze" és a "dismiss" gombokat. Helyette van egy ronda X, nem is ott, ahol korábban. Az eredmény bosszúság.

Vettem egy telefont, amiben volt működő kamera. Közben azt az akaratom és beleegyezésem nélkül kicserélték, most van egy vacak. Volt benne működő térkép program, azt is olyanra cserélték, ami nem tetszik. Volt korábban egy olyan rendszer frissítés, amikor a telefon újra indult, s reggel napsütésre ébredtem: mivel nem voltam ébren, hogy beírjam a sim és a képernyővédő jelszavakat, nem indultak be a programok, nem indult be az ébresztő, és nem ébresztett a telefon.

Korábban a Nokia néhány havonta adott ki frissítést a programjaihoz, s megkérdezte, akarok-e frissíteni. Ha gyári visszaállítást kértem, visszaállt a programok eredeti verziója. A M$ kénye kedve szerint frissítgeti a telefonom, szinte naponta, mint a PC-men. És olyan változásokat kényszerít rám, amik nem tetszenek. És nem tudom ezeket visszacsinálni. Gyűlölöm őket. Ha fizikai nyomógombok lennének a telefonon, azokat sem cserélgetnék le egyik éjszakáról a másikra.

Azt hiszem soha többet nem veszek ilyen telefont. A Lumia820-asomat (azt még a Nokia rakta össze) megpróbálom újra életre kelteni, és ezt a 950-est, akármennyire szép és izmos, eladom. Marad a tanácstalanság, hogy ez után milyen telefont veszek? Lehet, hogy Nokia 150-est.

2016. júl. 22.

Szétrázódó alkatrészek

Elvittem a gyermeket a vidámparkba, mert meg lett ígérve neki. Idén lett 120 centinél magasabb, egy csomó mindenre most ülhetett fel először. A hullámvasutat élvezte. Az első menet után azt mondta, ide vissza kell menni, mert fent maradt a gyomra, azt elhozni. A második után meg azt mondta, hogy teljesen szétrázta az alkatrészeit. A hétéves fogalmaz így. Költő lesz?

Felültünk valami forgatóba is. Kis gondolák körben, ketrec, a gyerek az ölemben. Előbb csak körbe forog, olyan gyorsan, hogy a gondolák majdnem visszintesen állnak kifelé a körből. Az agyamból kipréselődött a vér, mind a lábamba. Azon gondolkozom, hogy titkoljam, hogy mindjárt elájulok, a gyerek meg csak kacag. Aztán felemelkedik a forgástengely, már függőlegesen forog a kerék, egyszer fejjel lefelé, aztán fejjel felfelé körözünk. Na akkor hegymenetben megy egy kis vér a fejembe is, túlélek. Megfogadom, hogy többet soha, de a gyerek kívánság listáján az van az első helyen. Apa meg azért van, hogy a gyereket cipelje, és mindent megadjon neki. Nem? Holnap megyünk újra, úgy olcsóbb.

Palacsintát vittünk magunkkal, hogy ne kelljen drága vidámparki koszton élnünk. Így is becsúszik egy csillagászati összegű fagylalt és pattogatott kukorica, de a vattacukrot ma sikerült elkerülni.

Felülünk valami dobálóra, felvisz, leejt, aztán megint fel és megint le. Belepréseli a palacsintát a herezacskómba, a tetejére meg feljön a zsírja meg a savja, marja nem csak a nyelőcsövem, de már az agyalapi mirgyemet is. Az est további 3-4 óráját túléléssel töltöm, hullámvasút, szendvics, ringlispil, vagy mi a neve annak a láncos körhintának, megint szendvics, hogy legyőzze a savat, aztán megint hullámvasút, és így tovább estig. Csak a 20 perces bohóc műsor alatt tudtam mindful lenni, ott szedtem össze egy csokorra való kis friss levegőt.

A végére hagytuk a legjobbat, mert élvezet vizes nadrágban hazajönni: a folyami hajózás, vagy mi a neve, amikor a gumicsónak megy le valami sebes folyású csatornában, közben ide-oda csapódik, és helyenként víz zúdúl a nyakunkba. Ezt mindenféle vízköpők és mesterséges vízesések okozzák. A gyereket átöltöztetem, neki van csereruhája, magam pólót cserélek, és vizes farmerrel indulunk haza.

Annyira mozgalmas volt, hogy a gyerek 5 perc Pöszke és Jozsu néni mesélés után befordul a fal felé. Apuka meg próbálja összeszedni magát, hogy holnap legalább ilyen felejthetetlen napunk legyen újra együtt.

---
A kalóriákról sem írtam egy ideje: rengeteget mentünk, kerékpároztunk, úsztunk is, hazaérve szabadságról már 106 kiló alatt, pontosabban 105,6 kiló voltam reggel.

Nem tudom, hogy könyveljem el a hullámvasutazást, az izgulás és kapaszkodás mennyi kalóriát éget el óránként?

2015. febr. 11.

Van barátod

Tegnap nagyon rámtört a panaszkodhatnék. Rájöttem nincs hova kiönteni a szívem, nincs egy társam vagy közeli barátom, aki meghallgatna. Aztán kezembe akadt egy biblia.

2014. okt. 3.

Ha túl kevés a játszma, csinálj problémákat

"...if you are in an uncertain world, make it simple (...) If you are in a world that’s highly predictable, make it complex.” Gerd Gigerenzer

Ez teljesen illik arra, amit ismerõsöm mesélt a játszmamentes életrõl. Unalmas. Ezért találunk ki mindenféle vitát és fejfájást és betegséget. Akinek elegendõ játszmája van, nem unatkozik.

---
A fenti idézetet itt találtam: http://blogs.hbr.org/2014/10/when-a-simple-rule-of-thumb-beats-a-fancy-algorithm/ és a szerzõ egy másik interjújából idéz.

Speciális képzések munkanélküli mérnököknek

A finnek megint széllel szembe pisilnek.

Baracskai Zoltán szerint (aki a management guruk blogját folyamatosan követi) eljött a sekélyes tudás ideje, amikor (a munkaerõpiacon) könnyebben boldogul az, aki mindenhez ért, de mivel mindenhez alaposan érteni nem lehet, ezért mindenhez keveset ért, tehát a tudása nem egy területen mély, hanem széleskörû, de sekély.

A múltheti finn gazasági újság ezt írja: "A diplomás mérnökök körében [megnövekedett] munkanélküliség rákényszerít, hogy a tudás frissitésére [új] módszereket találjunk ki." Eddig minden rendben. A megoldással viszont gond van: "Az oktatkási minisztérium gyors specializáló iskolákat tervez."


Vagyis olyan iskolát építenek, ahol a (szûk területen mély és elavult tudással rendelkezõ) munkanélküli mérnökök új (szûk területen mély) speciális tudást szerezhetnek.

Specializálás helyet nem inkább generalizálni kellene? Vajon mennyire lesznek sikeresek ezek az emberek? Mennyi ideig lesz alkalmazható az újan megszerzett tudásuk?

Manapság, mire valaki kijön az egyetemrõl, a tudása elavul. Mire megtanultam, hogy kell tévét szerelni, már nem kellett szerelni a tévét, csak kicserélték a modulokat. Mire megtanultam a Tex-t meg a DOS-t, már piacon volt az Word 2.0 és a Windows 3.1, ami egészen más volt.

Lehet, hogy ezek az emberek 2-3 évig új szakmájukban dolgozhatnak majd (amíg a win 8.1-et felváltja 10.0), de aztán megint utcára kerülnek. Aki felismeri, hogy a kiváncsiság, a mindenhez értés, az ezermesterség többre való, annak továbbra is lesz majd kenyérre valója.

Azt hiszem a problémát majd a "gyors" szó fogja megoldani, mert speciális szaktudást (10.000 óra gyakorlatot) gyorsan nehéz szerezni, ezért majd az az új szaktudás felületes lesz, és ha mellétesz az ember még 10 ilyen gyorstalpalót, már lesz egy jó szerszámosládája az újrakezdéshez. Addig meg éljenek az adófizetõk, akik mindezt finanszírozzák.

Jó lenne talán, ha a finn minisztériumok is követnék Baracskait, vagy leglább Talebet.

2014. aug. 11.

A részlet gyönyörködtet

Minél közelebb megyek (valamihez), annál jobban tetszik.


Vegyünk mondjuk egy bonyolult problémát, egy rendszert, egy fraktált.


2014. aug. 4.

Végül minden jó lesz

Szegényítsd el az embereket, hogy ne legyen pénzük tabletre és mobiltelefonra, de adj nekik olcsó szotyit, eljönnek akkor majd a grundra focizni.